A hőtágulás a beton és vasbeton szerkezeteket is érinti. Ha nem hagyunk helyet az aljzatbeton hőtágulásának, akkor az rendkívül sok bosszúsággal és kárral jár.

A hőmérséklet emelkedésére az anyagok hőtágulással reagálnak, méretük megnő. A villamossínek felpúposodása az egyik leghétköznapibb példa erre fizikai jelenségre, ám hasonló gondokat okozna az aljzatbeton és a járólap hőtágulása is dilatáció nélkül.
Ha nem hagynánk helyet a betonaljzat hőtágulásának, akkor az akár a falakat is elmozdíthatná, szerkezeti károkat okozhatna, illetve a padló megrepedne, felpattogna.

Általános szabály, hogy mindent dilatálni kell, ami nagy és egybefüggő. Az aljzatbetonozásnál ki kell alakítani egy dilatációt a fal körül, illetve 6 m hosszú betonfelületeknél dilatációs réseket kell kialakítani. Nagy, egybefüggő tereknél, folyosóknál is tartani kell a 6 méteres szabályt és 6 méterenként dilatációs résekkel kell megszakítani az aljzatot. A dilatáció kialakítására különböző „szalagok” állnak rendelkezésre. Általános jellemzőjük, hogy 5-10 mm vastagok és szerkezetükből fakadóan rugalmasak, összenyomhatóak, így adnak helyet a táguló betontábláknak.

Házon kívül a hőtágulás jelentősebb – ugyanis nagyobb a hőmérséklet-ingadozás -, mint a falakon belül. Kint 3-5 méterenként kell dilatációs rést hagyni és legalább 10-15 mm vastagot.

A dilatációs réseket célszerű ott kialakítani, ahol küszöb vagy később a burkolatváltó lesz, ugyanis az aljzatkiegyenlítés és a burkolás során a dilatációs réseket meg kell őrizni és ahol az aljzatban dilatáció fut, a burkolatban is követni kell.
Minden burkolattípusnál kialakítható dilatációs rés, járólapnál viszont arra is érdemes figyelni, hogy a rögzítéshez rugalmas csemperagasztót használjunk. A Soriton F fagyálló, flexibilis burkolatragasztó és a Soriton Gres fagyálló, rugalmas burkolatragasztó nagy teherbírású és padlófűtés esetén is alkalmazható, attól függően kell választani a termékek között, hogy milyen burkolót választunk és milyen igénybevételnek lesz kitéve a padló.

keyboard_arrow_up